2012. október 23., kedd

Löw Immánuel: A festés

(A szöveg Lőw Immánuel „A szegedi új zsinagóga” c. könyvéből.)


A festés az épület alapját és célját kívánja illustrálni: alapját a hitben, célját a közös istentiszteletben. Ezért kettős gondolatkört dolgozott fel: az egyik a tórának, a hit alapjának jelképezése, a másik az épület rendeltetésének és tagolásának összefüggése. A mellékes díszítő motivumokat a falakon s karzat alatti boltozatokon a szentírásnak a békességet jelképező növényei, a szőlő és fügefa és stylizált írás-szalagok adták.

1. A szentírás négy részét a négy emeleti sarok jelképezi, az írás illető részéből vett egy-egy színes kivitelű jellegzetes növénnyel. A tórát délkeleten a csipkebokor (Rubus sanctus Schreb.), az első prófétákat északkeleten a koloquint (Kir. II. 4. 39.), az utolsó prófétákat északnyugaton Jónás próféta csodafája, a szent iratokat délnyugaton az Énekek Énekének diófája képviseli.

A szóbeli törvényt s a történeti későbbi fejlődést a misna korában fellépő növények közül a nyugati dongákban a színes kivitelű vadrózsa és oleander s a kék alapon fehér szegélyt képező Nymphaea jelképezi.

2. Az épület rendeltetésének s tagolásának összefüggését úgy emeltük ki, hogy a kupolát körülvevő négy hatalmas donga-boltozatot a négy főimával kapcsoltuk össze s ezeket egy-két aranybetűs szóval a boltozat közepén jeleztük. Kelet: a reggeli írna, dél: a muszaf, nyugat: a délesti, észak: az esti írna képviselője. A hosszúnapi ötödik (neílo) imát a nyugati donga után következő boltozat képviseli.

A dongák szélén s a kupola alján a szt.-pétervári 987 éves biblia-kézírat betűiből alkalmaztunk az illető világtájra vonatkozó szentírási verseket, amelyeket alulfelül az őshéber rovásjellegű írásban egy zsoltárvers szegélyez. Az épület összes felíratain a szt.-pétervári jellegzetes írás dominál; rajta kívül csak a kupolában s a karzati könyöklőn, a réztáblákon és az üvegfestésben alkalmaztunk másik stylizált írást, amelyet egy 1776-ban készült s a hamburgi múzeumban őrzött széder-tálról vettünk. Mindez irások kitünő rajzát Taussig Ármin mérnök úr szívességének köszönjük.

A kupolában a festés kettős feladatát egyfelől az üveg-kupola egét a földdel összekötő s az architekturát áttörő csipkebokor, a kinyilatkoztatás jelképe, másfelől a dob 24 mezejében festőileg elhelyezett nyitott talisz igyekszik megoldani.

A színes boltozatoktól és süvegektől eltekintve, a gazdag s mégis nyugodt s összhangzó színhatást az elefántcsont-fehér alapszínnel, a meleg kék színezéssel és a kiválóbb hatású pontokon diskrét aranyozással értük el. A kórusnak, hogy az oltár aranyozott fehér felépítményét kiemeljük, csupa kék árnyalatot adtunk. Az előcsarnok csak néhány árnyalatban van tartva előkelő egyszerűséggel; a téli templomban az imádságban való megtisztulást a biblai izsóp stylizált bordürje jelzi, míg a főlépcsők kupolája a benső motivumok egyes részeiből van hatásosan kiképezve.